A számok magukért beszélnek: etiópbűnözés márpedig létezik

Az izraeli rendőrfőnök egy, a napokban rendezett konferencián azt mondta, hogy szerinte természetes, hogy Izraelben az etióp származású állampolgárokat a rendőrség eleve gyanúsítottként kezeli. Megjegyzésében arra hivatkozott, hogy a világ valamennyi pontján eddig elvégzett kriminológiai kutatások kimutatták, hogy "a fiatalok és a bevándorlók" felülreprezentáltak a bűnözési statisztikákban.

Etióp származású izraeliek tüntetnek 2015 áprilisában a nyílt rasszizmus és a rendőrségi túlkapások ellen

Roni Alsheich izraeli rendőrfőnök szerint az etióp származású izraeliek, illetve az arab izraeliek jellemzően több bűntettet követnek el az országban, mint a többi állampolgár. A The Guardian úgy kontextualizálta a kijelentést, mint azokra az Izraelben zajló utcai tüntetésekre adott választ, melyekben etióp származású állampolgárok tiltakoznak a közösségük vélt rendőri megfigyelése ellen.

"Mindegyik [Izraelbe irányuló] bevándorlási hullám esetén ez volt a helyzet. Amikor van egy közösség, amely hajlamosabb bűnt elkövetni - gondolok most az arabokra vagy Kelet-Jeruzsálem lakóira is; a statisztikák ismertek - és a rendőr találkozik a közösség egyik tagjával, akkor jobban fog rá gyanakodni, mintha az illető valaki más lenne. Ez természetes" - fogalmazott Roni Alsheich.

A rendőrfőnök kijelentését a helyi etióp közösség és számos vezető izraeli politikus elítélte. 

Az idézett cikk második fele többnyire a kijelentés által generált válaszokat ismerteti. Ezekből itt Isaac Herzog megjegyzését emelem ki; az ellenzéki politikus szerint a rendőrfőnöknek "ki kell javítania és tisztáznia kell szavait, mert tűrhetetlen, hogy valaki szerint legitim gondolat komolyabb megfigyelés alá vonni etióp vagy arab állampolgárokat". A brit lap megemlíti továbbá, hogy az Amerikai Bevándorlási Tanács egyik tavalyi jelentése szerint az Egyesült Államokba emigrálók történelmileg jellemzően kevesebb bűntettet követtek el, mint "őslakos" társaik.

Bármennyire is csábító, hogy bizonyos áthallásaim mentén párhuzamokat vonjak, a továbbiakban megpróbálok az izraeli fogalmi-földrajzi keretnél maradni. Kezdem azzal a kriminológiai közhellyel, hogy bűnelkövetésben a világ minden táján a férfiak magasan az élen járnak. A legtöbb ember számára azonban, valószínűleg az izraeli rendőrfőnököt is beleértve, ez önmagában még nem ok arra, hogy a "férfiak közösségét" szigorúbb rendőri megfigyelésnek vessük alá. Ha viszont követem Roni Alsheich logikáját, miszerint a statisztikailag veszélyes elemeket meg kell próbálnunk kiszűrni a többségi társadalom biztonsága érdekében, sajnos javasolnom kell, hogy az izraeli rendőrség az ország valamennyi férfi állampolgárát eleve gyanúsítottként kezelje.

Ugyanakkor úgy tűnik nekem, hogy a kijelentés által feltételezhető rendőri gyakorlat már az alkotmányellenesség határait súrolja, amennyiben Izrael az 1948-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozata alapján (mely az íratlan alkotmány egyik alapdokumentuma) biztosítja minden állampolgára egyenlőségét. Ezek szerint minden izraeli állampolgár, legyen etióp, arab, zsidó vagy akármilyen eredetű, egyenlő a törvény és annak végrehajtói szemében, és egyenlő bánásmódban is részesül. Minthogy ez szerepel az izraeli alkotmányban, azt feltételezem, hogy Izrael, többek között, azért Izrael és nem valamilyen más állam, mert minden állampolgárát egyenlőnek tekinti. Ez az elv alkotja Izrael államot, és megfordítva: ha nem tekinti minden állampolgárát egyenlőnek, már nem lesz ugyanaz az állam, amelyet az alkotmány egykor meghatározott.

A statisztikai kategóriák meghatározásának kritikájaként ugyan föl lehetne vetni, hogy minden állam, így az államiságát a nemzetközi közösséggel 1948-ban elismertető Izrael is, végeredményben bevándorlókból áll. Ugyanakkor nem szeretném ezzel elbagatellizálni a dolgot, elsősorban azért nem, mert elméleti szempontból önmagában az államiságnak a nemzetközi porondon való elismertetése rendkívül problematikus kérdés, és legalábbis külön bejegyzést igényelne. Továbbá, ez a blog nem azzal a céllal jött létre, hogy izraeli politikusokat vagy államháztartásban dolgozókat "szekáljon"; pusztán azt szeretném elérni, hogy az ilyen jellegű kijelentéseknek legyen valamilyen visszhangjuk a közvetlen környezetükön kívül is.

A statisztikákra visszatérve ugyanakkor nagyon kíváncsi lennék egy olyan kutatásra, amelyben azt nézik meg, hogy a bűntettek hány százalékát követik el politikusok és "fehérgallérosok", illetve hány politikus vagy "fehérgalléros" munkát végző gyanúsított ellen indul eljárás, és hány ilyen ügy végződik elmarasztaló ítélettel. Alighanem készült már  tanulmány ilyen témában, és hogy csak egy ide vonatkozó, gyakorlati példát említsek, augusztusban egy izraeli képviselő, David Amsalem javaslatára a Knesszetben napirendre került, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök, amíg hivatalt visel, immunitást élvezzen rendőri vizsgálatok alól olyan ügyekben, amelyekért a kiszabható büntetés nem haladja meg a fél évet. A javaslat aktualitását az a tény adta, hogy a miniszterelnök ellen júliusban eljárás indult rendkívül nagy összegű kenőpénz elfogadásának vádjával.

A kritikákat még hosszan lehetne sorolni; én itt csak néhányat gyűjtöttem össze. Mindenesetre a rendészeti szervek által az állampolgárok között, azok származása alapján tett különbségtétel, mely ráadásul az állam hallgatólagos vagy nyílt támogatását élvezi, legalábbis joggal válik bírálás tárgyává.