Az elmúlt hónapokban Kína nagyhatalmi szerepét egyre-másra megkérdőjelezték, mind kívülről, mind pedig belülről. Egyes tartományi politikai vagy vallási vezetők és illegálisnak tekintett szakadárok időről időre rendere kinyilvánítják függetlenedési szándékukat Kínától, ez eddig még nem újdonság. Az viszont már annál inkább, hogy az USA következő elnöke maga is megkérdőjelezte az egyik ilyen szakadni akaró terület fölötti kínai fennhatóságot. Ennek viszont meg is lett a (feltehető) következménye: egy amerikai tengeralattjáró drónt elnyelt a Dél-kínai tenger.

A Hongkongban már régebb óta szervezkedő, demokratikus érzelmű fiatalság újabb tüntetéseket szervezett Peking autoritása ellen, amely (egy katonai válaszlépéshez képest) szimbolikus jelentőségű ügyben jelezte, hogy a "különleges igazgatású régió" nem számíthat politikai függetlenedésének megtűrésére. Hongkong hetvenfős törvényhozó tanácsába ugyanis októberben fölesküdött néhány fiatal, akik nagyobb függetlenséget szeretnének elérni Kínától. Kettő közülük, név szerint Yau Wai-ching és Sixtus “Baggio” Leung hivatalos esküszövegük helyett azonban elítélték a kínai fennhatóságtól; mi több, Wai-ching még a kínai állam nevéből is gúnyt űzött. Peking erre azt válaszolta, hogy a két frissen megválasztott politikus nem kezdheti el hivatalát.

Leung és Wai-ching

December 2-án azonban Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke telefonon beszélgetett Tsai Ing-wennel, Tajvan elnökével. Az ügy jelentőségéről elég sokat elmond, hogy az USA és Tajvan között 1979-ben szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok. Mivel a nemzetközi jog szerint diplomáciai kapcsolatot egyedül államok képesek fenntartani egymással (tehát multinacionális vállalatok, civil szervezetek, autonóm régiók, stb. nem), a diplomáciai kapcsolatok megszakadása két fél között általában abból a felismerésből táplálkozik, hogy az egyik fél, azaz az egyik állam megszűnik a másikat államként elismerni. A kapcsolatok megszakadásának ezért nagyon fontos részét képezi, hogy a két entitást vezető személy hivatalos minőségében semmiképpen, de még magánemberként sem cseveg egymással telefonon. Az, hogy ez most megtörtént, alapvető változást jelenthet az USA Tajvan- és ezért az USA Kína-politikájában.

Xi Jinping, Donald Trump és Tsai Ing-wen

December 15-én erre eltűnt egy nemzetközi vizeken, egészen konkrétan a Dél-kínai-tengeren, küldetést teljesítő amerikai vízalatti drón. (A Dél-kínai-tenger geopolitikai és gazdasági jelentőségéről itt és itt írtam.) "Az UUV (vízalatti jármű) törvényes katonai felmérést végzett a Dél-kínai-tenger vizein" - mondta el egy amerikai tiszt. Ha tisztában lennék a nemzetközi hajózási joggal, biztosan tudnám kommentálni az esetet abból a szempontból, hogy nem hadviselő felek között jogos-e katonai felmérést végezni egy tengeralattjárón. Ha feltételezem, hogy az ügyben megszólaló amerikai kolléga ismeri a szakmájára vonatkozó nemzetközi jogszabályokat, arra kell tippelnem, hogy nemzetközi vizeken, mint amilyen a Dél-kínai-tenger is, ilyen aktivitás nem illegális. Ha azonban figyelembe veszem, hogy Kína a partjait övező tengert biztonságpolitikai okokból kiemelt területként kezeli, illetve hogy Peking hivatalosan felségvizének tekinti és követeli a Dél-kínai-tenger kilencven százalékát, arra a következtetésre jutok, hogy az amerikai drón irányítói tudatosan provokálták Kínát.

Egy USNS Bowditch, amely figyelmeztette a kínai hajósokat, hogy a drón amerikai tulajdon. A hajósok a figyelmeztetés ellenére hajójuk fedélzetére emelték a korábban a vízfelszínre emelkedett drónt

Kína már a telefonbeszélgetést követően is tiltakozását fejezte ki, amire tudtommal Trump nem reagált. Az amerikai drón eltűnésének az angolszász sajtó által javasolt olvasatából, amely nyíltan utal rá, hogy a drón eltűnése az USA "egy Kína" politikájában észlelt megváltozásra adott kínai válaszlépés, az következik, hogy Kína politikai vezetői komolyan bosszankodnak a változónak érzékelt amerikai diplomácia miatt. Lehet, hogy túl könnyelmű hozzáállásról tanúskodik, de Peking választhatta volna akár azt is, hogy egyszerűen vállat von, és egy "mit nekem a ti következő vezéretek" mondattal letudja az egész telefonálást, napirendere térve az ügy fölött - természetesen "megrovásban" részesítve a Tsai Ing-went, jelezve, hogy belügynek tekinti a kérdést. Ezzel azt üzente volna, hogy az ő szuverenitása attól még ép és sértetlen, hogy az USA egyelőre be nem iktatott elnöke kivel talál telefonálni. Persze ez az íratlan nemzetközi diplomácia alaptörvényeivel ment volna szembe - de attól még egyáltalán nem lett volna példa nélküli.