Az alábbi összefoglaló vállaltan egy soron következő (azóta már elkészült) bejegyzés mellékletéül szeretne szolgálni, mely a Dél-kínai-tengeren kialakult politikai, gazdasági és katonai probléma fejlődésének dinamikájáról fog szólni. Azt remélem azonban, hogy a jelenlegi írás önmagában is megállja a helyét mint az elmúlt évtizedekben (évszázadokban?) kialakult dél-kínai-tengeri feszültséggóc alapvető jellemzőiről készült rövid összefoglaló. Azért, hogy ezeket a karakterjegyeket röviden fölvázoljam, meghallgattam egy James Holmesszal, a Georgtown-i Egyetem Haditengerésztei Kollégiumának professzorával készült (podcast-formátumú) interjút, melynek tartalmát alább tematikus pontokba szedve foglalom össze, nagyjából az interjú menetét követve.

1. Miért fontos a Dél-kínai-tenger?

A rajta áthaladó, globális mértékben is rendkívül jelentős kereskedelmi forgalom, illetve a földalatti természetes erőforrások (mindenekelőtt kőolaj és földgáz) miatt. Már a XVII. században az angol és portugál hódítók már vitáztak olyan fogalmi problémákon, hogy mit jelent pontosan a tenger fogalma, mik a határai, és ki formálhat rá jogot, hogy fennhatósága alá vonja – mindezt persze nem csupán az elméleti viták kedvéért tették, hanem saját érdekeik érvényesítése végett is. Mára azonban túlnyomóan Kína terjesztette ki a tengerre a fennhatóságát.

A Dél-kínai-tenger.
Piros szaggatott vonal jelöli Kína területi igényeit (ez az úgynevezett "kilenc szaggatott vonalas" területi követelés, melyet Kína egy saját maga által 1947-ben publikált térkép alapján tekint igazoltnak)
kék szaggatott vonal az ENSZ Tengerjogi egyezménye által meghatározott 200 tengeri mérföldes sávot
(amelyet a tengerparti országok kizárólagos gazdasági övezetükké nyilváníthatnak),
a barackszínű pöttyök pedig a vitatott szigeteket jelenítik meg.

2. Kik érdekeltek a tenger fölötti fennhatóságban?

Azok az országok, amelyek földrajzi értelemben határosak vele, vagy gazdaságilag érintettek a tengeren zajló folyamatok által. Így említhetjük meg Kínát, a Fülöp-szigeteket, és Vietnamot, vagy akár Indonéziát és Japánt mint helyi hatalmakat, illetve közvetve az Egyesült Államokat is.

A tengerre vonatkozó joggyakorlat azért problémás, mert Kína a saját nemzeti jogrendszerének megfelelően viszonyul a tenger legnagyobb részéhez, nem pedig a nemzetközi jog szerint. Az USA számára ez azért jelent gondot, mert két régiós szövetségese, a Fülöp-szigetek és Japán is érdekeltek a tengeren zajló folyamatokban, illetve mindketten igényt formálnak a tenger bizonyos részei fölött hatalomgyakorlásra. Azonban ezeknek az államoknak az érdekei alapvetően sérülnek, ha Kína hadgyakorlatokat tart a vizeken (amit rendszeresen szokott).

3. Miért épít a kínai állam mesterséges szigeteket a tenger közepén?

Ez része a kínai stratégiának; a szigetekkel hatalmat delegál a tenger közepére. Ennek a tevékenységnek van katonai és politikai jelentősége is. A politikai szerint nemzeti szuverenitásról van szó, mely a nemzetközi kapcsolatok elemi kifejezése, és lényegében hatalom fölötti monopóliumot jelent. Ezt a realitást akarja Kína jelenleg megvalósítani egy erős katonai kontingensnek a szigetekre való telepítésével.

A Kína által a korallzátonyra felhúzott Sprately-szigetek, 2015 május

4. Mi van a Spratley-szigeteken jelenleg?

Egyelőre (a 2016. május 26-ai interjú idején) nem állomásoztatnak légierőt állandó jelleggel, de jelen vannak ideiglenes csapatok, illetve épületek is a mesterséges szigeteken. Mindez további, hasonló folyamatok nyitányának tűnik jelenleg, a jelenlegi helyzet súlyosbodására számíthatunk. Az itt állomásozó csapatok miatt az USA például már nem tud úgy gyakorlatozni a térségben anélkül (amit szintén szokott), hogy ne kellene valamilyen kínai erődemonstrációtól tartania.

5. Mit tud tenni jelenleg az USA ebben a helyzetben?

Kína egyelőre nem teremtett olyan helyzetet, amelyben az államok ne tudnák elkerülni, hogy egymásra lőjenek, ugyanis az ország valahogyan képes az „éppen a még legitim” és az „éppen már nem legitim” határán egyensúlyozni. Az USA feladata ebben a helyzetben az lehetne, hogy, egyrészről, segít a szövetségeseinek megtartani, ami eddig is hozzájuk tartozott, illetve hogy megakadályozza, hogy Kína átírja a vonatkozó nemzetközi jogot azzal, hogy egyszerűen megváltoztatja a tengerben lévő zátonyok státuszát, szigetet építve rájuk és jogi fennhatóságot terjesztve ki föléjük. Holmes személy szerint amellett érvelt egy, a Reutersnek írt cikkében, hogy az USA-nak hajókat kellene küldenie a régióba, hogy jelezze, nem ért egyet a kínai aktivitással a szigeteken. A professzor úgy véli, jó lenne, ha ehhez a kezdeményezéshez az európai és régiós hatalmak is csatlakoznának, lobogós hajóikkal felsorakozva a tengeren. Jelenleg azonban az a legfontosabb, hogy az USA és Kína megerősítse egymást: egyiküknek sem áll szándékában semmilyen veszélyes tevékenységet folytatni.

Amerikai hadihajó a Dél-kínai-tengeren

6. Mitől lesz egy sziget természetes sziget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján?

Lakhatónak kell lennie, azaz szükséges, hogy tengerszint fölött legyen annyival, hogy magas vízállás és vihar esetén se lepjék el a hullámok; alkalmasnak kell lennie gazdasági tevékenységre; és saját tiszta, iható vize kell legyen.

7. Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?

Fegyveres összetűzésre mindenképpen sor kerülhet, de annak a közvetlen előidéző faktora még nem látszik tisztán. Valószínűtlen, hogy közvetlenül az USA és Kína között alakulna ki a feszültség; Vietnam és Kína között sokkal hűvösebb a viszony. Ráadásul nem ez lenne az első alkalom a két állam történetében, mondja Holmes, az 1979-es kínai-vietnami háborúra célozva.

8. Milyen dinamika vezérli ezt a helyzetet?

Holmes szerint elmondható, hogy a nagyhatalmak attól nagyhatalmak, hogy megpróbálják a környezetüket leginkább saját érdekeiknek megfelelően alakítani. A Dél-kínai-tengeren zajló folyamatok Kína gazdasági érdekei szerint, azokat elősegítve zajlanak a nyersanyagért, illetve a gazdasági útvonalak fölötti ellenőrzésért; ebben a professzor szerint semmi különös vagy ijesztő nincs. Vannak azonban irracionális motivációk is a kínai érdekek között; egyrészről a vágy, hogy Ázsiában Kína legyen a vezető hatalom. Az 1894–95-ös első kínai–japán háborúig ugyanis, mikor Japán megdöntötte a Csing–dinasztiát, és átvette régiós vezető szerepét, évszázadokig Kína volt a legerősebb régiós hatalom. Másrészről, Kína az 1840-es évektől fogva a külső (főleg európai) hatalmak áldozataként tekint magára, és szeretné visszaszerezni, ami véleménye szerint neki jár.

9. A jelenlegi rezsimben erősödik ez a nacionalizmus?

Holmes szerint úgy tűnik, hogy a kínai vezetők egyre inkább ennek az ideológiának a hatása alá kerülnek, és egyre rugalmatlanabbul állnak külpolitikai céljaikhoz.