Mi folyik a Dél-kínai tengeren?
Az alábbi összefoglaló vállaltan egy soron következő (azóta már elkészült) bejegyzés mellékletéül szeretne szolgálni, mely a Dél-kínai-tengeren kialakult politikai, gazdasági és katonai probléma fejlődésének dinamikájáról fog szólni. Azt remélem azonban, hogy a jelenlegi írás önmagában is megállja a helyét mint az elmúlt évtizedekben (évszázadokban?) kialakult dél-kínai-tengeri feszültséggóc alapvető jellemzőiről készült rövid összefoglaló. Azért, hogy ezeket a karakterjegyeket röviden fölvázoljam, meghallgattam egy James Holmesszal, a Georgtown-i Egyetem Haditengerésztei Kollégiumának professzorával készült (podcast-formátumú) interjút, melynek tartalmát alább tematikus pontokba szedve foglalom össze, nagyjából az interjú menetét követve.
- Miért fontos a Dél-kínai-tenger?
A rajta áthaladó, globális mértékben is rendkívül jelentős kereskedelmi forgalom, illetve a földalatti természetes erőforrások (mindenekelőtt kőolaj és földgáz) miatt. Már a XVII. században az angol és portugál hódítók már vitáztak olyan fogalmi problémákon, hogy mit jelent pontosan a tenger fogalma, mik a határai, és ki formálhat rá jogot, hogy fennhatósága alá vonja – mindezt persze nem csupán az elméleti viták kedvéért tették, hanem saját érdekeik érvényesítése végett is. Mára azonban túlnyomóan Kína terjesztette ki a tengerre a fennhatóságát.
A Dél-kínai-tenger.
Piros szaggatott vonal jelöli Kína területi igényeit (ez az úgynevezett "kilenc szaggatott vonalas" területi követelés, melyet Kína egy saját maga által 1947-ben publikált térkép alapján tekint igazoltnak)
kék szaggatott vonal az ENSZ Tengerjogi egyezménye által meghatározott 200 tengeri mérföldes sávot
(amelyet a tengerparti országok kizárólagos gazdasági övezetükké nyilváníthatnak),
a barackszínű pöttyök pedig a vitatott szigeteket jelenítik meg.
- Kik érdekeltek a tenger fölötti fennhatóságban?
Azok az országok, amelyek földrajzi értelemben határosak vele, vagy gazdaságilag érintettek a tengeren zajló folyamatok által. Így említhetjük meg Kínát, a Fülöp-szigeteket, és Vietnamot, vagy akár Indonéziát és Japánt mint helyi hatalmakat, illetve közvetve az Egyesült Államokat is.
A tengerre vonatkozó joggyakorlat azért problémás, mert Kína a saját nemzeti jogrendszerének megfelelően viszonyul a tenger legnagyobb részéhez, nem pedig a nemzetközi jog szerint. Az USA számára ez azért jelent gondot, mert két régiós szövetségese, a Fülöp-szigetek és Japán is érdekeltek a tengeren zajló folyamatokban, illetve mindketten igényt formálnak a tenger bizonyos részei fölött hatalomgyakorlásra. Azonban ezeknek az államoknak az érdekei alapvetően sérülnek, ha Kína hadgyakorlatokat tart a vizeken (amit rendszeresen szokott).
- Miért épít a kínai állam mesterséges szigeteket a tenger közepén?
Ez része a kínai stratégiának; a szigetekkel hatalmat delegál a tenger közepére. Ennek a tevékenységnek van katonai és politikai jelentősége is. A politikai szerint nemzeti szuverenitásról van szó, mely a nemzetközi kapcsolatok elemi kifejezése, és lényegében hatalom fölötti monopóliumot jelent. Ezt a realitást akarja Kína jelenleg megvalósítani egy erős katonai kontingensnek a szigetekre való telepítésével.
A Kína által a korallzátonyra felhúzott Sprately-szigetek, 2015 május
- Mi van a Spratley-szigeteken jelenleg?
Egyelőre (a 2016. május 26-ai interjú idején) nem állomásoztatnak légierőt állandó jelleggel, de jelen vannak ideiglenes csapatok, illetve épületek is a mesterséges szigeteken. Mindez további, hasonló folyamatok nyitányának tűnik jelenleg, a jelenlegi helyzet súlyosbodására számíthatunk. Az itt állomásozó csapatok miatt az USA például már nem tud úgy gyakorlatozni a térségben anélkül (amit szintén szokott), hogy ne kellene valamilyen kínai erődemonstrációtól tartania.
- Mit tud tenni jelenleg az USA ebben a helyzetben?
Kína egyelőre nem teremtett olyan helyzetet, amelyben az államok ne tudnák elkerülni, hogy egymásra lőjenek, ugyanis az ország valahogyan képes az „éppen a még legitim” és az „éppen már nem legitim” határán egyensúlyozni. Az USA feladata ebben a helyzetben az lehetne, hogy, egyrészről, segít a szövetségeseinek megtartani, ami eddig is hozzájuk tartozott, illetve hogy megakadályozza, hogy Kína átírja a vonatkozó nemzetközi jogot azzal, hogy egyszerűen megváltoztatja a tengerben lévő zátonyok státuszát, szigetet építve rájuk és jogi fennhatóságot terjesztve ki föléjük. Holmes személy szerint amellett érvelt egy, a Reutersnek írt cikkében, hogy az USA-nak hajókat kellene küldenie a régióba, hogy jelezze, nem ért egyet a kínai aktivitással a szigeteken. A professzor úgy véli, jó lenne, ha ehhez a kezdeményezéshez az európai és régiós hatalmak is csatlakoznának, lobogós hajóikkal felsorakozva a tengeren. Jelenleg azonban az a legfontosabb, hogy az USA és Kína megerősítse egymást: egyiküknek sem áll szándékában semmilyen veszélyes tevékenységet folytatni.
Amerikai hadihajó a Dél-kínai-tengeren
- Mitől lesz egy sziget természetes sziget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján?
Lakhatónak kell lennie, azaz szükséges, hogy tengerszint fölött legyen annyival, hogy magas vízállás és vihar esetén se lepjék el a hullámok; alkalmasnak kell lennie gazdasági tevékenységre; és saját tiszta, iható vize kell legyen.
- Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
Fegyveres összetűzésre mindenképpen sor kerülhet, de annak a közvetlen előidéző faktora még nem látszik tisztán. Valószínűtlen, hogy közvetlenül az USA és Kína között alakulna ki a feszültség; Vietnam és Kína között sokkal hűvösebb a viszony. Ráadásul nem ez lenne az első alkalom a két állam történetében, mondja Holmes, az 1979-es kínai-vietnami háborúra célozva.
- Milyen dinamika vezérli ezt a helyzetet?
Holmes szerint elmondható, hogy a nagyhatalmak attól nagyhatalmak, hogy megpróbálják a környezetüket leginkább saját érdekeiknek megfelelően alakítani. A Dél-kínai-tengeren zajló folyamatok Kína gazdasági érdekei szerint, azokat elősegítve zajlanak a nyersanyagért, illetve a gazdasági útvonalak fölötti ellenőrzésért; ebben a professzor szerint semmi különös vagy ijesztő nincs. Vannak azonban irracionális motivációk is a kínai érdekek között; egyrészről a vágy, hogy Ázsiában Kína legyen a vezető hatalom. Az 1894–95-ös első kínai–japán háborúig ugyanis, mikor Japán megdöntötte a Csing–dinasztiát, és átvette régiós vezető szerepét, évszázadokig Kína volt a legerősebb régiós hatalom. Másrészről, Kína az 1840-es évektől fogva a külső (főleg európai) hatalmak áldozataként tekint magára, és szeretné visszaszerezni, ami véleménye szerint neki jár.
- A jelenlegi rezsimben erősödik ez a nacionalizmus?
Holmes szerint úgy tűnik, hogy a kínai vezetők egyre inkább ennek az ideológiának a hatása alá kerülnek, és egyre rugalmatlanabbul állnak külpolitikai céljaikhoz.