Határeset

2017.júl.25.
Írta: Lafferton Sára Szólj hozzá!

Nagyhatalmi játszótér: Líbia

Kissé megkésve, de röviden összefoglalom az olasz belügyminiszter, Marco Minniti és az (ENSZ által legitimnek elismert) líbiai miniszterelnök, Fayez al-Sarraj július 13-ai tripoli találkozójáról megjelent olasz cikket. A találkozás legfontosabb eredményei számomra annyira megdöbbentőek voltak, hogy először olvasva azt hittem, hamis hírbe botlottam, esetleg félreértettem valamit. A cikket azonban másfél héttel később sem távolították el a szerkesztők, a La Stampa pedig egyébként is hiteles forrásnak számít, és az újságíró is meglehetősen világosan fogalmaz: a líbiai miniszterelnök azt mondta az olasz miniszternek, hogy kész lebombázni az összes hajót, ami Olaszország felé indulva hagyja el Líbia partjait.
Tovább

Kína kutyaszorítóban, azaz minden állam csak addig szuverén, amíg a többi ezt elhiszi

Az elmúlt hónapokban Kína nagyhatalmi szerepét egyre-másra megkérdőjelezték, mind kívülről, mind pedig belülről. Egyes tartományi politikai vagy vallási vezetők és illegálisnak tekintett szakadárok időről időre rendere kinyilvánítják függetlenedési szándékukat Kínától, ez eddig még nem újdonság. Az viszont már annál inkább, hogy az USA következő elnöke maga is megkérdőjelezte az egyik ilyen szakadni akaró terület fölötti kínai fennhatóságot. Ennek viszont meg is lett a (feltehető) következménye: egy amerikai tengeralattjáró drónt elnyelt a Dél-kínai tenger.

Tovább

Olasz népszavazás az Alkotmány módosításáról

Bárkiben joggal merülhet föl a kérdés, hogy amikor Aleppóban szír népirtás zajlik, melyet maga a szír államfő, Bassár el-Aszad vezényel le a szövetséges orosz légierő feltétlen együttműködésével, a világ bambán bámuló, tétlen cinkossága mellett; vagy amikor az amerikai elnökválasztási kampány utolsó hónapjában, mikor egyre-másra hullanak ki a múlt megfeketéllett csontvázai a szekrényekből, és az elnökjelöltek naponta dobják le a kommunikációs atombombákat a vetélytársra és annak táborára, hogyan jut eszembe az idén december 4-én esedékes olasz népszavazásról írni. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy napjaink Szíriájában a XX. század egyik legförtelmesebb katasztrófája ismétlődik meg, amely egészen biztosan eltart addig - de inkább tovább -, míg az új amerikai elnök be nem fészkel a Fehér Házba. Többen is jelezték felém, hogy szívesen olvasnának a témákban egy-egy bejegyzést. Szerencsére azonban azt, hogy erről a két ügyről sokat kell írni, nálam arra sokkal képzettebb emberek is tudják; nekem pedig, attól félek, még lesz időm reflektálni mindkét problémára.

Az olasz népszavazás viszont szintén történelmi jelentőségű lehet. Mivel nem találtam olyan magyar nyelvű írást, amely részletesen elmagyarázná, hogy milyen következményekkel jár, ha a Matteo Renzi miniszterelnök által beterjesztett alkotmányos reformot jóváhagyja a népszuverén, a téma éppen ideálisnak bizonyul arra, hogy bekerüljön a blogon tárgyalt problémák közé. A javaslat jóváhagyása esetén, ígéri a miniszterelnök, Olaszország Európa legstabilabb országa lesz; ez pedig alighanem jól cseng az olasz fülekben, hiszen 1946 óta egyetlen olasz kormány se élte meg négyéves ciklusának a végét.

Tovább

A számok magukért beszélnek: etiópbűnözés márpedig létezik

Az izraeli rendőrfőnök egy, a napokban rendezett konferencián azt mondta, hogy szerinte természetes, hogy Izraelben az etióp származású állampolgárokat a rendőrség eleve gyanúsítottként kezeli. Megjegyzésében arra hivatkozott, hogy a világ valamennyi pontján eddig elvégzett kriminológiai kutatások kimutatták, hogy "a fiatalok és a bevándorlók" felülreprezentáltak a bűnözési statisztikákban.

Etióp származású izraeliek tüntetnek 2015 áprilisában a nyílt rasszizmus és a rendőrségi túlkapások ellen

Tovább

A "köztudottan őrült állam" a nemzetközi rendszerben - avagy Ausztrália rájött, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

Ausztrália egy másfél hete megpróbálta megakadályozni egy nukleáris leszerelésről szóló ENSZ-tárgyaláson, hogy a szervezet elfogadjon egy nukleáris fegyvereket általánosan betiltó jelentést. A hosszú szakmai viták eredményeként megszülető jelentés, amely szerint 2017-ben el kellene kezdeni az atomfegyverek betiltásáról szóló tárgyalásokat, a várakozások szerint ellenvetés nélkül, a testület egyhangú jóváhagyásával ment volna át. Az ausztrál delegáció azonban kifogásainak adott hangot a jelentéssel kapcsolatban, és javasolta, hogy bocsássák szavazásra a kérdést. A jelentést végül elfogadták, 68 igennel 22 nem ellenében, 13 tartózkodással.

nwfz.jpg

Atomfegyver-mentes övezetek
Atomfegyver-mentes zónák, státuszok és földrajzi régiók megjelölése

A színek jelentése:
narancs: atomfegyver-mentesítő szerződés által védett szárazföld;
sötétkék: atomfegyver-mentesítő szerződés által védet tenger

Tovább

Szembenézés? Mivel?

A napokban Lengyelország kormánya olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amely szerint bárki, aki "lengyel haláltáborokról" beszél, három évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. A döntést az indokolta, hogy külföldi sajtóorgánumok gyakran lengyel haláltáborokként utalnak például az auschwitzi vagy a treblinkai koncentrációs táborra.

Auschwitz

Tovább

Légitámadások Szíriában – A nagyhatalmi felelősség, avagy ki tartja be a nemzetközi jogot?

Szíriában polgárháború dúl számos szereplő részvételével: a kormányerőkkel az egyik oldalon; az lázadók/ellenzék frakcióinak miriádjai (köztük a kurdok és az Al-Nuszra Front is) a másik oldalon, de gyakran egymás ellen; az „Iszlám Állam” pedig, maga is egyfajta nem-konvencionális lázadóként, egy harmadikon. A világ nagyhatalmai, az USA és Oroszország maguk is közvetett vagy közvetlen résztvevői a konfliktusnak, hivatalosan azért, hogy véget vessenek a humanitárius katasztrófának. Ezek az államok azonban, aktív vagy éppen inaktív hozzájárulásukkal, maguk is több ezer civil halálát okozták.

Tovább

A törökországi puccs lehetséges okai

A törökországi puccskísérletről már a legtöbb, önmagára valamit is adó médium tudósított Európában. Meglepődve tapasztaltam azonban, hogy a puccsisták motivációja meglehetősen alultárgyalt téma a sajtóban; olyan, mintha magától értetődőnek feltételeznénk, hogy a hadsereg valamennyi tagja alapvetően magának akarja a hatalmat, és csak az alkalmasnak tűnő pillanatra vár, hogy nyílt színre lépjen az érdekei érvényesítéséért; vagy mintha a média hallgatólagosan elismerné, hogy valójában nem "igazi" puccsról volt szó. Ebben a bejegyzésben ezért az események felvázolásával nem is foglalkozom. A továbbiakban a puccskísérlet okairól, lehetőségeiről és az Unió és Törökország viszonyára gyakorolt hatásáról szeretnék írni. Egy kis történelmi áttekintéssel kezdem, mert a modern és szekuláris nemzetállami struktúrájú Törökországban megkísérelt puccs nehezen érthető meg az Oszmán Birodalomból a Török Köztársaságba vezető folyamatokra való rálátás nélkül.

Tovább

Az izraeli országgyűlés törvényt fogad el parlamenti képviselők kiűzéséről

A The Guardian címlapon számolt be róla, hogy az izraeli parlament, a Knesszet július 20-án elfogadott egy törvényt, miszerint az izgató, rasszista, valamint az állam elleni fegyveres harcot támogató parlamenti képviselőket ki lehet űzni az országból. Az ellenzék soraiban ülő arab képviselők rögtön jelezték, hogy a legfelsőbb bírósághoz fognak fellebbezni, ugyanis szerintük a törvény ellenük íródott.

A Knesszet ülésezik

Tovább

A szuverenitás logikája a Dél-kínai-tengeren

Talán furcsa ötlet a Dél-kínai-tengeren zajló politikai-gazdasági feszültségről írni, miközben Törökországban éppen katonai puccskísérlet (vagy talán már annak megtorlása) zajlik. Azonban szerintem egyrészt a magyar újságírás ezúttal viszonylag nagy felületet biztosít az ügynek (és az eredeti elképzelésem szerint elsősorban olyan témákról írok ebben a blogban, amelyekről a magyar média nem, vagy csak alig tudósít), másrészt a Dél-kínai-tengeren zajló folyamatok világpolitikai jelentősége nem marad el a törökországi folyamatoké mögött, mert hasonlóan regionális hatalmi átrendeződésre adhat lehetőséget.

Tovább